Fotós életem sorozat
09 Március
2016

Fotós életem sorozat

Sokan nem tudják miből is áll egy magam fajta fotós "fotós élete" -
Ezért döntöttem úgy hogy indítok egy sorozatot, amit a blogban követhettek figyelemmel, hogy lássátok és értsétek a munka nem csak egy gombnyomás. Hogy kiszámolva az áraimat megértsétek mi van mögötte és hogy ez valójában nagyon is olcsó.
Olyan sok minden van ebben a témában, hogy akár egy életen át lehetne írni.
Pontokba szedni nem próbálom, mert ez egy örökösen változó, növekvő mégis bizonyos állandókkal rendelkező élet.
 
Inkább csak amolyan napló féle képpen próbálnám, talán kicsit személyesebben leírni, hogyan is élem meg én a magam fotós munkásságomat a saját személyiségemből nem kibújva.
 
Ami alapja, hogy feleség vagyok és 3 igen aktív és érdeklődő különböző korú bár 18 év alatti gyermek édesanyja is egyben.
Hogy napjaink 24 óráját kiteszi az, akik mi vagyunk és nem ér véget a "napunk" a "munkánk" ha hazaértünk a gyárból, a hivatalból, az iskolából, a boltból, az irodából, vagy bármilyen munkahelyről, ahonnan ki szokás lépni a munkaidő lejárta után és magánéletet szokás élni.
Mert nekem ez a kettő elég gyakran egybefolyik és összeolvad, ezért sűrűn érzem azt, hogy soha nem ér véget egyik sem.
Pedig jól tudjuk, hogy semmi sem örök "csak a nyomorúság" (ahogy annak idején nagymamám mondta).
Szóval a mai napom:
Kicsit sokáig aludtam olyan 6.34 körül ébredtem, arra, hogy a 3 legifjabb tagja családunknak valamin körbe-körbe vitázik (ez még nem volt hangos, és veszekedés sem volt) csak oda-vissza nyomták egymásnak az érveiket - megjegyzem legtöbbször ez a "semmin" megy. Miután sikerül valahogy mind az ötünknek elkészülni 7:27 után elkezdünk a járműveinkhez szállingózni és elindultunk, juhéj - (suli,ovi,anyagbeszerzés).
 
Ezután mikor visszaértem az irodába, természetesen a töltőn maradt telefonomon már 5-6 nem fogadott hívás. 
Na, kapcsoljuk be azt a számítógépet ott: hát mit is mondhatnék a fejlődő technikára úgy általában tényleg kitalálnak, megvalósítanak, piacra dobnak elképesztően fantasztikus vívmányokat, amivel azért valljuk be nem mindenkinek van szüksége, igénye és pénztárcája lépést tartani, na de annyira azért nem rossz az én kis masinám, de az tény, hogy mostanában voltak küzdelmes és lefagyott napjaim, amiket azért már a 3. után kellőképp feszülten viseltem, főleg mivel csak határidős munkáim voltak.
 
Szóval bekapcs siker után, jönnek az e-mailek olvasása, válaszadása stb.
Elolvasok tényleg csak 1-2 apróságok, informálódok más fotósok (többnyire ausztrál és usa) munkái által. 
Mert meggyőződésem, hogy a tanulás, önfejlesztés, fejlődés, nyitottság, ötletek gyűjtése, olvasás, inspirálódás az élet bármely területéről a mindennapjaink része.
 
Közben tervezés, honlap fejlesztés, kutatómunka...
 
Mivel reggel derült égből villámcsapás módjára rámzúdult az orrcsavarás-szemkönnyezés-orrfújás-tüsszögés és társai így miközben készítek egy teát magamnak és megiszom egy fél liter vizet, még a szennyest is szétválogatom és beteszek egy adag mosást - persze ez nem az irodában van, hanem otthon.
 
Vissza az irodába: papírok az asztalomon. Szerkesztési munkák. Fotók utómunkái.
Tudni illik én nem az a típusú fotós vagyok, aki csak égbe-földbe nagy világba kattintgat, aztán majd lesz valahogy és úgy adom át a sorozatot, ahogy kijön a kép a kamerámból, hanem ugye dolgozom is azokon a képeken. Minden-egyes-darabon! Nem is keveset!
 
És itt csörög a telefonom és mennem kell...
 
folytköv>>
visszalépés